Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Verseskötet

 

farkas-vers.jpg

Farkas szív

Farkas üvölt az éjszakába,

Fájdalmát így elkiáltja.

Szeme könnyes, szive vérzik,

Hangja Hold-istenét dicséri.


Farkas rohan át az erdőkön,

Megpihen a hegytetőkön.

Mikor Holdja feledést hoz,

És a szél friss szagot hordoz.


Indulna már, vére fűti,

Vért kíván, és életet venni.

Marad mégis: csak áll és nézi,

Holdja fényét szétteríti.


Én egyedül az éjszakában,

Feledem nagy fájdalmam.

Szemem könnyes,szívem zokog,

Társam csak a farkas és a hold.


Már rég menekülni akarok,

De a vaskos lánc földhöz nyom,-

Hiába tépem, rángatom,

Egyedül el nem szakíthatom.


Ha egyszer szabad leszek, megyek,

Megkeresem a havas bérceket,

Fenyő erdőt, havas csúcsot,

Hol én vagyok, a farkas s a Hold.


Farkas üvölt éjszakába,

Múltját többé el nem ássa,

Szeme száraz, szíve kemény,

Éltetője Hold és Remény.

 

 Ezt a verset a képeknél találtam, szerintem egész jó.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.